Tanár au

 Vissza kerültünk az iskolába – csak épp tanárokként. Nyilván ez sem megy zökkenőmentesen, hiszen filmet nézetünk, fanficet olvastatunk, cosplayt készíttetünk és lovakat rajzoltatunk az órákon. Végül is mindenkinek mást jelent a tanulás és az alapműveltség. Azt pedig nem hagyhatjuk, hogy a diákok túl szemtelenek legyenek, őket is meg kell leckéztetni. Jó olvasást!

xxx

– Hányszor kell még elmondanom?!

Kínos csend támadt az igazgatói irodában. Giger és Petra próbáltak feltűnés mentesen közelebb araszolni a radiátorhoz, Lucia a sarokban tevékenykedő pókot szemlélte figyelmesen, Lyla a vigyorgást igyekezett elnyomni, Andi, Erik és Babu pedig mindenhova néztek, csak az igazgatóra nem.

– A tanórák nem filmnézésre valók! – folytatta a sokadjára előadott hegyi beszédet a jelenleg sárkányra hasonlító nő. Giger már szinte várta, hogy gőzfelhők pöfögjenek elő a füleiből.

– Ezek tanulságos filmek – próbálkozott be Lyla. – Oktató jellegűek.

– Nincs a Hobbitban semmi oktató jellegű! És főleg nem fizika órán! – sipította a nő.

– Ezzel azért vitába tudnék szállni… – morogta Giger.

– De nem fogsz – förmedt rá a sárkány.

Giger erre inkább nem mondott semmit. Hiába sértette a büszkeségét, tudta, hogy a vitatkozással csak az időt húzná, és nem akart elkésni a következő órájáról.

– És Erik! Nem rajzoltathatsz velük mindig csak lovakat! – jött a következő szemrehányás.

– Ez egy kimeríthetetlen téma – jegyezte meg az említett. – Ráadásul…

– Nem érdekelnek a kifogások – torkollta le az igazgatónő. – És Lucia, ha még egyszer meghallok egy szülőt panaszkodni arról, hogy…

– Ezek folyton panaszkodnak! – védekezett Lucia. – Többet panaszkodnak, mint maguk a diákok.

– Én is panaszkodnék, ha a gyerekemet varrásra kényszerítenék és parókákkal dobálnák az órán!

A bent lévő tanárok azon csodálkoztak, hogy nem tört ki az ablaküveg. A hallásuk mindenesetre maradandó károsodást szenvedett.

– Giger, láttam ám – fordult következő áldozata felé a nő.

– Mégis mit?

– A szemforgatást. És ne hidd, hogy nem tudok a vízbontó készülékről!

– Esküszöm, hogy magától esett szét – emelte fel a kezét védekezően a tanár.

– A 10. B szerint elestél a cipőfűződben és áthajítottad a termen.

– A 10. B nem szeret, mióta véletlenül kiengedtem órán az összes könnygázunkat.

– Magad alatt vágod a fát – suttogta kollegájának Petra.

Giger kinyitotta a száját, aztán inkább újra becsukta és visszahúzódott a radiátorhoz.

Az igazgatónő bizonyára még a többieknek is meg akarta adni a maguk leosztását, de szerencsére megszólalt az óra kezdetét jelző csengő, és azt ő is kénytelen volt elismerni, hogy a tanítási órákat időben el kell kezdeni. A diákok legnagyobb bánatára.

– Még nem végeztünk – jelentette ki, majd leült az íróasztala mögé, és intett a hét tanárnak, hogy távozhatnak.

Azok menekülésszerűen hagyták el a feszült hangulatú helyiséget, a folyosón pedig egy emberként lélegeztek fel.

– A 10. B a következő órán meglepetés dogát ír – mondta sértődötten Giger.

– A kilencedikesek pedig akkor is befejezik a cosplayeket, ha a szülők személyesen az oktatásügyi miniszterhez mennek panaszkodni – tette hozzá hasonló hangnemben Lucia.

– Lu, ki fognak rúgni – jegyezte meg Lyla. – Nem használhatod rabszolgának a diákokat.

– Örüljenek, hogy nem kell tanulniuk! – védekezett a tanárnő.

– Annyira nem hülyék, hogy ne tudják, hogy tanulás nélkül megbuknak az érettségin – szólt hozzá a témához Babu is.

– Engedjétek el – legyintett Lucia. – Megyek, mert elkések az órámról.

– Lucia, másik irány.

– Mi?

– A földszinten van órád, nem a másodikon.

– Biztos?

– Egészen biztos.

A tanárnő még ácsorgott egy pár másodpercig, aztán eltüntette a töprengő kifejezést az arcáról, vállat vont, és elindult lefelé a lépcsőn.

– Hogy vették fel egyáltalán? – tette fel a kérdést sokadjára is Lyla.

– Ahogy minket – felelte Andi. – Ha hat elborult agyú szerencsétlen taníthat egy iskolában, akkor ott már elfér egy hetedik is.

– Van benne valami – ingatta a fejét Babu. – Csak ez a banya nyugodna le egy kicsit.

– Nem értem, mi baja a lovakkal – gondolkodott hangosan Erik.

– A lovakkal semmi, azzal, hogy folyton rajzoltatod őket, annál több – pillantott rá Petra.

– Lovakat jó rajzolni!

– De nem angolórán!

– Szerintem te csak ne kötekedj – szólt rá Petrára Andi, mielőtt az folytathatta volna.

– Azt csinálok, amit akarok. Velem egyébként se volt semmi baja.

– Baja az volt, csak ideje nem. Nem hiszem, hogy örül, hogy fanficeket elemeztetsz a diákokkal a kötelezők helyett.

– Azok nagyon jó fanficek. És ki mutatja meg őket a diákoknak, ha én nem?

– Van benne valami… – adta be a derekát Andi.

– Babu, te mit vétettél? – fordult hirtelen kollegájuk felé Giger. – Nyilván nem véletlenül hivatott be téged is a sárkány.

– Öhm – érkezett a válasz.

– Babu? – hangzott a kórus.

– Ők akarták kielemezni McQueen és Francesco kapcsolatát, én csak egy kicsit ösztönöztem őket – hadarta az alacsony tanárnő, és egy egészen kicsit elvörösödött közben.

– Ők akarták – ismételte szarkasztikusan Giger.

– Hagyd már, ő legalább nem robbantja fel a diákjait – kelt Babu védelmére Andi.

– Csak egyszer fordult elő!

Beszélgetésüket az igazgatói ajtajának kicsapódása szakította félbe.

– Tűnés órát tartani! – rikácsolta a sárkány, és a tanárok olyan gyorsan iszkoltak el az óráikra, amilyen gyorsan csak a fizika törvényei engedték.

A délutáni napfény aranysárga fénybe vonta a kis kávézót. Az asztalok több mint fele üresen várakozott új vendégekre, másik felét főleg diákok ülték körül.
Ám az egyik sarokban néhány tanár iszogatta a kávéját. Nyúzott arcukon elcsigázott kifejezés ült, egyikük előtt egy halom dolgozat hevert, egy másik pedig hátradőlve aludt.
– Ez egy katasztrofális nap volt – dörzsölte meg a szemét Petra. – Holnap be se jövök dolgozni.
– Kirúgnak – közölte vele vidáman Andi, miközben a habot piszkálgatta a cappuccinoja tetején. – Annyi szabadság a világon nincs, amennyit te szeretnél.
– Akkor sem jövök be – makacskodott Petra.
– Éhen halsz – szállt be a beszélgetésbe Babu is. Közben lapos oldalpillantásokat vetett Erikre, aki békésen aludt mellette.
– Majd ti kisegítetek, mert a barátaim vagytok, és nem hagynátok éhezni.
Erre senki sem mondott semmit, Lyla nevetése ugyanis minden választ helyettesített.
– Mostantól nem ismerlek titeket – fonta össze duzzogva a karját Petra. A mozdulat közben sikeresen oldalba könyökölte Gigert, aki erre piros tollával áthúzta az előtte heverő dolgozat teljes egészét.
– Egyébként is szörnyű volt – vonta meg a vállát a tanár, majd gyorsan a lap felső szélére firkantott egy „Takarodj vissza a homályba!” feliratot, majd sóhajtva maga elé vette a következő dolgozatot. – Ezek mind teljesen sötétek.
– Csak utálják a tantárgyadat – húzta el a száját Lucia. – Mindenki utálja a kémiát. Szerintem az is utálja a kémiát, aki kitalálta.
Giger olyan arcot vágott, mint egy duzzogó kisgyerek.
– Ő legalább kijavítja a dolgozatokat, amiket irat – kelt barátnője védelmére Andi.
– Sokkal jobb; én nem iratok dolgozatokat – emelte a magasba védekezően a kezeit Lucia.     – És ezért fognak kirúgni – mutatott rá Giger. Szavai nyomatékosításának érdekében tollával a lány felé bökött. – Aztán éhen halhatsz Petrával együtt.
– Mondja az, aki köz- és önveszélyes a laborban, mégis kémiát tanít.
– Próbál tanítani – javította ki keserűen Giger, még egy dolgozatra egyest írva.
– Bent lehetek, amikor kiosztod ezeket? – derült fel Petra arca. – Szeretem látni, ahogy szenvednek azok a kis szörnyetegek.
Giger vetett rá egy lekicsinylő pillantást.
– Van egy ötletem – szólalt meg egy hosszabb szünet után Lyla.
– Rosszul kezdődik.
– Néhány nap, és itt az április elseje.
Erre mindannyian megdermedtek. Az április elseje feltűnően ritkán esett tanítási napra, holott ez volt az egyetlen olyan nap, amikor mindenféle következmény nélkül tolhattak ki a diákokkal.
Petra megeresztett egy gonosz kacajt, Babu pedig a tenyerét dörzsölte.
– Vannak ötleteitek? – kérdezte halálos nyugalommal Andi.
– Azok mindig – sietett megnyugtatni Lyla, arcán olyan kifejezéssel, ami a poklok poklát ígérte az iskola diákjainak.
– Lesznek bátor osztályok – jegyezte meg Babu. – Ilyenkor ők is ki akarnak találni valamit.
– Ugyan, esélyük sincs ellenünk – legyintett Lyla. – A hétvégén összebeszélhetnénk.
– De nem nálam – kapta fel a fejét Petra.
– Giger? – néztek a lányra egyszerre öten. Erik még mindig békésen aludt.
– Gondolom, mindegy mit mondok, akkor is nálam leszünk.
– Valahogy így – ismerte be Lyla. Elvette Giger csészéje mellől a két tasakos cukrot és kávéja maradékába borította. – Viszek muffint.
– Csak morzsaporszívós dobozban fogadjuk el – vágta rá erre Petra. – Én meg hozok pudingport.
– Akkor hétvégén Gigernél – összegezte az elhangzottakat Babu.
– Ki fognak rúgni – közölte csak úgy mellékesen Giger, és összerendezte a mostanra kijavított dolgozatokat, majd elővett egy másik kupacot.

xxx

Giger sok mindenre vágyott a hétvégén, de hogy mind a hat barátja ellepje a lakását, és egymást túlkiabálva próbálják meggyőzni a másikat, hogy miért is az ő ötletük a jobb – nos, ez pont nem szerepelt köztük.

Egy erős kávé, néhány dolgozat megszerkesztése és a kedvenc könyvsorozatának újraolvasása viszont annál inkább.

Először Babu érkezett meg, kezében mindenféle teakülönlegességekkel és egy hatalmas zacskó gumicukorral.

– Minden ragadni fog – keseredett el Giger, és intett a lánynak, hogy jöjjön be. Babu átvágott az előszobán, lerúgta a cipőjét és letelepedett a zöldre festett nappaliban a kopott kanapéra.  A teákat és az édességet a dohányzóasztalra pakolta egy könyvkupac mellé.

– Hogy-hogy ilyen korán? – kérdezte Giger a könyveket odébb téve.

– Lucia felhívott fél hétkor, hogy szerintem ma lesz-e nulladik órája.

– Szombaton?

– Én is ezt kérdeztem tőle. Elátkozta a munka feltalálóit és minden létező és nem létező felmenőjüket, aztán letette a telefont. Én meg nem feküdtem vissza.

– A szokásosnál is szétszórtabb mostanában – állapította meg Giger. Feje tetején összedobta kócos hajából a jól megszokott balkáni gerle fészket.

– Pedig azt hittem, azt nem lehet fokozni.

– Ő nem ismer lehetetlent.

Valaki olyan erővel kopogott az ajtón, hogy csoda, hogy nem dőlt ki keretestül, majd választ sem várva becsörtetett a lakásba.

– Petra – állapította meg a hangokból ítélve Giger. Az említett egy fél perccel később egy bögre kávéval a kezében ledobta magát Babu mellé.

– Szörnyen nézel ki – állapította meg vidáman Babu.

– Az az én kávém – mutatott rá Giger, majd lemondóan hozzátette: – volt.

– Ez betegesen erős – rezzent össze Petra, amikor beleivott. – Erősebb, mint az életkedvem.

– Annál minden. És ez igazi kávé. Aki telepakolja cukorral, vagy felönti fél liter tejjel, az ne igyon kávét, hanem feküdjön le korábban.

Petra csúnyán nézett és csak azért is megitta a bögre tartalmát.

Nem sokkal később Lyla is megérkezett. Ő még csak nem is kopogott, egyszerűen úgy trappolt be a lakásba, mintha a sajátja lenne, majd egy müzlis dobozt dobott Petra ölébe.

– Ez nem morzsaporszívós.

– Hol a pudingpor? – vonta kérdőre Lyla, figyelmen kívül hagyva a megjegyzést.

– A boltban – vallotta be egy pillanatnyi csend után Petra.

– Akkor ne merj beszólni a dobozra!

– Ez müzlis!

– De legalább itt van. A pudingpor nincs.

– Hát, szegény Fülöp – morogta maga elé Babu. – Giger, van még kávéd?

– Konyha.

Az alacsony lány kicsoszogott a helyiségből, és nem sokkal később hallhatták a padlónak csapódó bögre csörömpölését. A szilánkok csilingelve repültek szét, és ahogy Giger lehunyta a szemét, tökéletesen látta maga előtt, hogyan terítik be a padló minden négyzetcentiméterét.

– Melyik volt? – Csak ennyit kérdezett.

– Csak egy uncsi kék. Feltakarítom.

– Hagyd csak. – Azzal a lány felpattant és elsietett a porszívóért, majd csatlakozott Babuhoz a konyhában.

– Szülinapjukra mindketten műanyagbögréket kapnak – jelentette ki Lyla.

– Támogatom – bólintott Petra. – Ööö, szerinted mennyire haragszik meg rám a sárkány, ha elhagytam három osztálynyi frissen megírt témazárót?

– Nos, amiről nem tud, az nem fáj neki. Mondd a diákoknak, hogy szörnyűek lettek, és adsz nekik még egy esélyt. Újraírják, és nem buksz le.

– Attól tartok, ezt nem játszhatom el egy tanévben négyszer.

– Egy próbát mindig megér – vont vállat Lyla.

Amíg Babu és Giger takarított (csupán háromszor hallották őket szentségelni a talpukba állt üvegszilánkok miatt), addig unalmukban megették a muffinok negyedét és kibontották a gumicukrot. Petra megpróbált egyet bedobni a szájába, majd mikor sokadjára sem sikerült, megcélozta a ruganyos és ragacsos macival az egyik szekrény tetején lévő apró műanyagsárkányt. Lyla hezitálás nélkül csatlakozott hozzá, és néhány perc múlva a cukrok fele a szoba másik oldalán hevert a padló és a szekrény különböző pontjain.

Közben Lucia is megérkezett, méghozzá egy ferdén feltett parókával a fején, kezében táblagéppel, hátán nyitva felejtett hátizsákkal, amiből különféle papírok kandikáltak ki. Barátai nem akarták tudni, hányat hagyott el közülük idefele jövet.

– Az orrom előtt ment el a troli – panaszkodott. – Oh, sziasztok! Mit csinálnak Babuék a konyhában?

– Takarítanak.

– Mit is beszéltünk meg, vér esetében mi az a mennyiség, aminél már aggódni kezdünk?

– Amivel már forgathatnak horrorfilmet – ráncolta a szemöldökét Lyla. – Miért?

– Szerintem Giger félig elvérzett. Lehet, hogy Babu is – tette hozzá egy kis gondolkodás után. Lyla és Petra a szemüket forgatták és kisiettek kollegáikhoz.

– Mit csináltatok? – sóhajtott elgyötörten. Giger egy nagy darab papírtörlőt szorított a bal kezéhez, ami mostanra teljesen átázott, Babu valami hasonlót csinált a jobb lábával.

– Sok, kicsi, és élesek – foglalta össze a problémát Giger.

– Ennyi vér biológiailag nem folyhatna ki belőletek pár üvegszilánk miatt – mutatott rá Lyla.

– Nem ismerünk lehetetlent – morogta szarkasztikusan Giger, de látszott, hogy tűréshatára szélén áll, és Babu arcáról is sok minden sugárzott, de vidámság egy csepp sem, úgyhogy Petra és Lyla beletörődően sóhajtott és átvették a munkát.

– Menjetek vissza a nappaliba – vette ki a seprűt Babu kezéből Petra. – Olvassatok valamit!

– Az nem segít – sziszegett rá Giger, és ahogy távozott, biztos, ami biztos, még egy szilánkra rátaposott.

Lyla mindössze kétszer vágta meg magát, Petra pedig kivételesen megúszta annyival, hogy minden haja szála égnek állt és szikrákat szórt a szeme, mire végeztek.

– Ezért azok a szörnyecskék fognak szívni április elsején – mondta ki a halálos ítéletet.

– Ahhoz előbb mindenkinek ide kellene érni. Andi és Erik?

– Biztos alszanak még – vonta meg a vállát Petra. – Erik talán a házszámot is elfelejtette. Megint.

Mikor végeztek, feltörölték a maradék vért is, majd elgyötörten visszavonultak a nappaliba. Lyla még kávét is hozott Babunak egy műanyagpohárban.

A helyiségbe érve a némán maga elé meredő Giger látványa fogadta őket. Lyla követte a tekintetét, és amikor meglátta a szétdobált gumimacikat, önkéntelenül is nyelt egyet.

– Ez… ragad – bukott ki Gigerből.

– Engedd el – ingatta a fejét Lucia.

Giger néma harcot vívott magával, végül úgy döntött, hogy elnapolja a takarítást és inkább elfordult a káosztól.

– Van már ötletetek? – kérdezte Babu.

– Hát, helycserével kezdjük – ült le a kanapéra Petra.

– Én kissé szétszakadt kényszerzubbonyban megyek be, és azzal kezdem, hogy bezárom az ajtót és előveszek egy kést – részletezte terveit Lyla.

– Honnan van neked…? – Giger a mondat közepén félbehagyta a kérdést és csak legyintett. – Tudtommal Andi korábban be akar menni és összefesti az egész tantermet – mondta inkább.

– Én egyszerűen elhitetem velük, hogy eltörölték az érettségit és amikor kimennek, közlöm, hogy nem – vont vállat Lucia, és visszatért ahhoz, amit a táblagépén ügyködött.

– Petra? – nézett a lányra Lyla.

– Nos – húzta ki magát ültében – első körben hozzáragasztom őket a székükhöz. A többit a fantáziátokra bízom.

Inkább senki sem kérdezett rá a részletekre.

– Babu?

– Gondoltam megkérem Gigert, hogy rakjon össze nekem valami olyan kísérletet, aminek könnygáz, vagy valami hasonló a vége. De előbb bezárom az ablakokat.

Giger már most az állását gyászolta, és elhatározta, hogy amint barátai hazamentek, új iskola után néz.

– Na és te? – bökte oldalba Lyla.

– Ki fognak rúgni.

– Ugyan – legyintett a lány. – Mindannyiunkat, akkor már oka is legyen. Na?

– Én megyek tesire, igaz?

– Pontosan.

– Akkor majd kitalálok valamit – vont vállat. – Ne nézzetek így rám! Megoldom.

– De durva lesz.

– Igen.

– Nem kérdeztem, kijelentettem.

A következő pillanatban Andi is megérkezett. Úgy rohant be a nappaliba, mint akit üldöznek, és kis híján átesett a saját lábán.

– Hírek – lihegte.

– Azt látjuk – mérte végig Petra. – Mi van?

– Hallottam egy diákot a suliból idefele jövet. – Mindenki megfeszült és rezzenéstelenül figyelt. – Az a tervük, hogy brutálisan megszívatják az egyik tanárt, de azt nem tudom, hogyan, csak ennyit…

– Melyik tanárt?

– Azt nem tudom, nem hallottam…  

– Akkor melyik osztály?

– Hát…

– Csak tudod, melyik diák melyik osztályba jár.

A lány olyan arcot vágott, ami egyértelművé tette, hogy nem tudja. Giger a tenyerébe temette az arcát.