Albérlet au

Üdvözlet, bátor harcos, kinek volt mersze a blogon maradni!

Klassz dolog önálló és független életet élni, eltartani saját magad, amennyiben a dolog nem tartalmaz napi szintű gázrobbanásokat, gyilkossági merényletet, koffeinmérgezést, vagy egy nappaliban tartandó pankrációt. Mentségünkre szóljon, mi megpróbáltuk. Így született meg az AU, amelyben érett, felelősségteljes egyén módjára egy albérleten osztozunk.
Jó olvasást, és ezúton is nagyon szépen köszönjük a visszajelzéseket és feliratkozókat! ^^

x x x

A túlzsúfolt konyhában Giger állt egyedül egy halom mosatlan edény társaságában. Elmélyülve bámulta a vízforralót, ami gyanúsan sokáig melegítette azt a vizet. Majd miután leforrázta kávéját leülni igyekezett, de aztán ránézve a konyhaasztalra eszébe jutott, hogy valamitől székeik még mindig ragadtak, és nem ő lesz az aki kideríti a rejtélyes anyag mivoltát.

Szóval csak felült az asztalra.

Azon gondolkozott le kellene szoknia a koránkelésről. Próbálkozott mindennel, hiába húzta vissza barátnője reggel az ágyba, az sem segített.

Talán ló nyugtató, gondolta.

Babu és Lyla szobájának ajtaja nyílt ki, az utóbbi lány sétált végig meglepően éberen a folyosón ami a konyhába vezetett.

– Reggelt – köszönt Lyla a másik lánynak. – Akarom tudni, miért nem egy széken ülsz?

– Legyen elég annyi, hogy te sem ott fogsz.

Lyla leforrázta a saját kávéját, ám hiába kapcsolta ki a gépet, az tovább zúgott.

– Szerintem ez fel fog robbanni – telepedett le Lyla a csempére.

– Valószínűleg – értett egyet Giger.

Lyla egy Disney számot kezdett énekelgetni az orra alatt, Giger pedig fejben átfutotta a mai napi teendőket. Aztán el is engedte őket.

A következő ember, aki feltűnt a helyiségben Babu volt, ő még annyira az ágyban hitte magát, hogy róka plüssét is markában szorongatta, viszont kialudtnak tűnt. Hát aki elérte, hogy övé legyen a puhább matrac, még szép, hogy jobban aludt, mint a többi lakótársa.

Amikor beköltöztek egy francia ágyat, két emeleteset és egy kanapét találtak. A kétszemélyes fekvőhelyet rögtön Andi és Giger foglalta el, a többiért pedig ádáz csata ment, ugyanis az egyik felső ágy nagyon kényelmes matraccal rendelkezett, a kanapé meg igencsak kényelmetlen volt. Mindenki a legjobb helyért küzdött, a legrosszabbat igyekezték elkerülni, így gyakran előfordult, hogy ketten fészkelődtek be egy ágyba, vagy Andi és Giger kapott nem kívánt társaságot maguk mellé. Napközben meg már mindegy volt, úgyis mindenki oda telepedett le, ahol helyet, de legfőképp nyugalmat talált (nem mintha bármelyikben túltengés lett volna). A lakásban egy nappali volt, az említett kanapéval, két karosszékkel, meg egy babzsákfotellel, amik szintén állandó vita tárgyát képezték. Emellett ott állt a hatalmas könyvespolc, ami így is túl kicsinek bizonyult, mert a szoba különböző pontjaiban helyezték el az ott el nem férő regénykupacokat. A sarokban, a dohányzóasztalon, az ülőhelyek mellett, vagy épp a helyiség közepén, csak hogy kéznél legyenek. A konyha se volt kevésbé zsúfolt, pláne azért, mert az ottani szekrények tartalmának nagy része mosatlanul pihent a csapban, a pöttöm mosogatógépben, az asztalon, vagy épp a földön. Hiába volt a legnagyobb helyiség, heten igencsak szűkösen fértek el. A maradék cuccaikat kénytelenek voltak a három hálószoba szekrényeiben és íróasztalaiban elhelyezni, esetleg a fürdőszoba szennyesében, de így is gyakran felcserélték őket, vagy találtak gazdátlan ruhadarabokat.

A délelőttjeik általában csendesen teltek, a korábban kelők, Giger, Babu, Lyla és általában Petra kivonultak a konyhába, megreggeliztek, aztán halkan beszélgettek, vagy épp visszavonultak a laptopjaikkal valamelyik zugba. Rendszerint ezeket a cselekvéseket nem egyeztették össze, de mindenki hozzászokott, hogy félálomban csak magának csinál kávét és egymást váltják az evéssel a konyhapadlón. Az egyetlen dolog, amit többé-kevésbé együtt csináltak, az az ebéd volt, de a furcsa étkezési szokásaikkal ez nem kis kihívás nap, mint nap.

– Mornin' – ment ki a konyhába az igencsak morcos Petra is. Vizet forralt és csinált magának egy feketeteát, majd ugyanilyen jókedvvel vissza is vonult volna, hogy bevackolja magát a sarokba egy könyv társaságában, de a többiek egy kis mérlegelés után hozzá mertek szólni.

– Nagyon éberen nézel ki, szívem, meddig voltál fent? – vigyorgott rá Lyla a földön ülve. Hátát a hideg csempének döntötte, ujjatlan pólójára pillantva Giger rögtön fázni kezdett, pedig rajta még pulcsi is volt.

– Hagyjál, sorozatoztam – válaszolta Petra, bár inkább morgásnak tűnt.

– Most meglepődtem – nevette el magát Giger, Babu meg csak csendben mosolygott. Ő a pulton foglalt helyet, bár egyszerűbb lett volna, ha mindannyian fognak egy szivacsot és letörlik a székeket, de nem az egyszerűség hívei voltak, annyi bizonyos. Végül Petra csendben visszacsoszogott a madárkás pizsamájában, a többiek pedig vállat vontak. Lyla feltápászkodott, hogy elrakja a müzlis tálat, amiből evett, de miután a mosogatógépet tele találta, inkább a csapban lévő mosatlan kupacra tette. Giger elszörnyedve nézett rá, így elkezdte kipakolni a tiszta tányérokat, mire a többiek sóhajtva segítettek.

Öt perccel később Petra tért vissza, sokkal jobb kedvvel.

– Felébresztettem Andit, aki mondjuk most utál, de csinálok neki kávét és folytatjuk a sorozatot – mosolygott.

– Tipikus – forgatta a szemét Giger. – Legalább őt hagytad volna, tudod, hogy a kevés alvás után használhatatlan.

– Nekem nem kell semmire, csak hogy szenvedjen velem.

– Ch.

Ezek után nem csináltak semmi különöset. Lyla és Giger a nappaliba mentek, ugyan megpróbáltak csöndben lenni, de miután utóbbi majdnem átesett egy könyvkupacon, a szitkozódásra a kanapén alvó Erik is felébredt. Morogva konstatálta, hogy minden végtagja elzsibbadt és a háta is fáj, bevonult az egyik hálóba és visszaaludt. Luciát egyig nem látták, valószínűleg azért, mert már fent volt a nap, mikor aludni ment. Babu elfoglalta az egyik íróasztalt, előszedte a rajzos cuccait az egyik fiókból, ahol legutóbb még talált minimális helyet a dolgainak, majd zenét hallgatva festegetni kezdett. Petra és Andi teljes sokkban néztek meg egymás után négy részt, miközben összesen egyszer mozdultak ki a franciaágy kényelmet és meleget nyújtó takarói alól. Lyla és Giger elfoglalták a nappalit, az immár átöltözött lányok egy-egy könyvvel vonultak el. Az alacsonyabb kierőszakolta magának a puffot, egy idő után fejjel lefelé lógott rajta, Giger pedig az egyik fotelt foglalta el, keresztben végignyúlva.

Délután kettő lehetett, amikor végre komolyabb mozgolódás támadt. Épp mindenki a konyhában gyülekezett, bár nem feltétlenül önszántukból. Babu, Giger és Lyla a helyiséget próbálta rendbehozni (utóbbi kissé ugyan húzta a száját), Petra épp újabb adag popcornért somfordált ki, ám legnagyobb bánatára a többiek nem engedték vissza, Lucia Andit is kirángatta a laptop mögül, Erik pedig valami kaja után nézett volna, de őt se engedték egyedül enni.

– Na jó, ki csinál ebédet? – tette fel a nagy kérdést Petra, mire mindenki egy emberként Gigerre pillantott.

– Ne nézzetek így rám, felejtsétek el. Egész múlt héten én főztem, és amúgy tanulnom kell, hamarosan vizsgám lesz – rázta a fejét a lány.

– Ugyan, mindig tanulnod kell és az a hamarosan két hét múlva lesz – nézett rá Lucia.

– Akkor miért nem csinálod meg te a kaját? – védte meg barátnőjét Andi.

– Jó, nyugi, majd én csinálom – adta meg magát Lyla.

– Na, megint mirelitet eszünk – forgatta a szemét Erik.

– Akkor te is csinálhatnád... Mindegy, segítek – mosolygott Babu.

A többiek megvonták a vállukat és elmentek a dolgukra, míg a lányok leültek a két immár megpucolt székre, amit időközben sikerült megszabadítani a ragadástól. Már csak öt maradt.

– Oké, mit főzzünk? – kérdezte Lyla.

– Rántotthús?

– Tegnapelőtt ettünk azt. Spagetti?

– Nincs itthon tészta. Nézzünk inkább szét a hűtőben.

Már majdnem kipakolták a teljes tartalmát, de nem sok mindenre jutottak. Mikor elkezdett csipogni, hogy kezd túl meleg lenni bent, becsukták a hűtőmágnesekkel és post itekkel díszített ajtót. Azt szokta Giger vagy Lucia kétnaponta átrendezni, merő unalomból.

– Akkor lesz krumplipüré és halrudacska – közölte Lyla, Babu meg lemondóan bólintott, mást úgyse tudtak volna csinálni. Bekiábaltak a többieknek és tudatták velük a választásukat.

– Nem szeretem a halat – ordított ki a szobából Erik.

– Laktózmentes tejet tegyetek a krumpliba – szólt ki Andi is.

– Akkor lesz csirkefalat is, ne hisztizzetek, nincs más, ha meg ezzel is bajotok van, mindjárt porból csinálom azt a pürét, vagy inkább megmérgezem! – Lylának kezdett elfogyni a türelme.

Letelepedtek a padlóra egy nagy adag krumplival, amit elkezdtek megpucolni, miközben próbáltak valami megoldást találni, ugyanis ritkán volt rendes főtkaja, legtöbbször mirelit, vagy hideg étel, de azt is csak akkor, ha valaki nem felejtett el vásárolni. Mondjuk megvolt, hogy kinek mit kéne csinálnia, valakinek a mosatlan ruhákkal kellett foglalkoznia, más a vásárlást intézte, meg a konyhai eszközöknek is volt elméletben felelősük, de mindenki erős hajlamot mutatott a dolgaik elhanyagolására. Így eshetett meg, hogy mindenhol káosz uralkodott és többször kellett pizzát rendelniük, mint amennyinek a pénztárcájuk örült volna. Sóhajtva vették tudomásul: úgy sem fog semmi változni, majd inkább mindketten felálltak, hogy kidobják a krumplihéjakat és nekiálljanak főzni.

– Gyerekek, ki égette a fazékba a tejbegrízt és hagyta ott? – üvöltötte ki Lyla, hogy meghallják.

– Én voltam – jött a hasonlóan hangos válasz Petrától. – Sorry, nagyon éhes voltam, aztán fáradt.

– Kösz, hogy megkínáltál bitch – hallatszott Andi hangja is.

A két konyhatündér felsóhajtott, majd Lyla elkezdte kimosni a fazekat, Babu pedig felvágni a krumplit. Igazából megszokták, hogy a lakásban se a takarítás, se konyhaművészet nem volt egy elterjedt dolog.

– Guys, mi van a wifivel? Épp live-ban rajzolnék – kiabált megint Petra.

– Nekem sem megy, pedig sorozatoznék – panaszkodott Andi.

– Indítsátok újra a routert – harsogta Lyla.

– Próbáltam háromszor, továbbra se megy – üvöltött Erik is.

– Akkor engedjétek el, a technika utál minket, megszoktuk – mondta Babu, aki már meg sem lepődött, gimis évei alatt bőven hozzászokott a koleszban.

– Maradjatok már csöndben, tanulnék! – elégelte meg a kiabálást Giger, bár ő is felemelte hangját, hogy biztosan meghallják.

– Kuss legyen, én anyummal próbálnék beszélni – szállt be a beszélgetésbe Lucia is.

– Akkor költözzetek el – zárta le a témát Petra, majd elindult, hogy kezelésbe vegye ő is a wifit.

– Ezt megbeszéltük – mondta Lyla Babunak, majd felrakták az immár tiszta edénybe a krumplit és berakták a halrudacskát és csirkefalatkákat a sütőbe és nekiálltak, hogy lepakolják az asztalt, lepucoljanak még két széket és megterítsenek. Ezt általában mindig az intézte, aki a kaját is, így mondjuk Andi vagy Erik soha, Giger pedig állandóan.

xxx 

Az ételek elkészítésénél már csak a társaság összegyűjtése számított nagyobb művészetnek. Eriknek általában órákig tartott, mire megtette azt, amire kérték, Petra mindig pont ebéd előtt találta ki, hogy ő tulajdonképpen nem is éhes, Lucia pedig nem szerette, ha belepiszkálnak az amúgy is kusza napirendjébe.

       – Ebéd! – kiabálta Lyla immár harmadszor. Úgy érezte, hamarosan tűréshatára végére ér.

           – Jövök már! – kiabált vissza Giger. – Csak még befejezem ezt az oldalt.

           – Nem fejezel be semmit, hanem idevonszolod magad! – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Lyla. – És szólj a barátnődnek is!

           Andi ugyanis a füle botját se mozdította a hívásra.

Giger végül előkerült, és némi morgolódás közepette letakarította a többi széket is.

           – Nem hiszem el, hogy senki sem tud rendet tartani maga után – zsörtölődött.

           – Rendmániás – vetette oda Petra, és levágta magát az asztalhoz.

           – Nem vagyok az – vágta rá Giger. – Hagyj békén és egyél!

           – Te hagyj békén engem!

           – Békén vagy hagyva!

           – Menj haza inkább!

    – ITT LAKOM!

    – Fejezzétek be! – szólt közbe Lyla, és levágta az ebédet az asztal közepére.

Mindkét lány vetett rá egy sértődött pillantást, és hozzáláttak a halrudacskákhoz.

– Hol van Erik? – kérdezte néhány perc nyugalom után Babu. Mindannyian körülnézték, hogy maguk is megbizonyosodjanak róla; a fiú bizony nem érkezett meg az asztalhoz.

– Gondolom képtelen felkelni a kanapéról – vont vállat Andi. – Legutóbb ott láttam.

– Tipikus – sopánkodott Lyla, majd Gigerrel együtt kivonultak a nappaliba. A kis társaság kevés dologban értett egyet, de azt mind úgy gondolták, hogy a közös ebédről meglógni egyenesen bűn.

– Erik! – förmedt rá Lyla. – Ebéd.

– Hagyjatok békén – morogta a fiú, és hasra fordult, arcát egy párnába temette, mintha ezzel lezárhatná az ügyet.

– Neked meg mi bajod?

– Éhes vagyok – nyögte bele a párnába.

Lyla vetett Gigerre egy sokatmondó pillantást.

– Akkor talán enned kéne – javasolták neki egyszerre.

– Eh – felelte erre röviden és tömören Erik. Sötét haja úgy állt égnek, mint egy sündisznónak, és egy hullába több méltóság szorult, mint belé, ahogyan ott feküdt nyöszörögve.

– Kelj fel és vonszold ki magad a konyhába! – utasította Lyla, mire a fiú még csak nem is reagált.

– Jól van, oké – mondta halálos nyugalommal a hangjában Giger, majd kisétált a konyhába. Lylának annyi ideje se volt, hogy megkérdezze, mégis mit csinál, már vissza is tért, kezében egy pohár vízzel.

– Ha nem kelsz fel magadtól, rád öntöm – közölte Erik hátával.

– Úgyse teszed – jött a párna által tompított válasz.

Erre Giger megvonta a vállát, és nemes egyszerűséggel valóra váltotta fenyegetését.

Erik felordított és abban a pillanatban felpattant, villámló szemekkel meredve a lányra.

– Én szóltam.

Választ sem várva visszavonult az ebédjéhez, Lyla mellette, Erik szorosan a nyomukban – hangosan panaszkodva.

Az étkezés ezek után viszonylag zökkenőmenetesen zajlott. Babu egyszer magára borította a tányérja tartalmát, de szerencsére nem tört el semmi, amiért tapsviharral jutalmazták magukat.

– Elmehetnénk moziba – vetette fel Petra, amikor már leszedték az asztalt és épp mindenki készült visszatérni a saját dolgához.

– Tegnap voltunk – mutatott rá Andi.

– Igen, de meg akarom nézni az új Marvel filmet.

– Tegnap néztük.

– Igen, de még egyszer.

– Tegnap néztük másodjára.

– JÓ, HAGYJÁL BÉKÉN – zárta le a vitát Petra. Megzabolázhatatlan fürtjei égnek álltak, minekutána a nap folyamán elszakította a hét tizenkilencedik hajgumiját.

– Én elmegyek – ajánlotta Giger. – Ha megvárod, amíg befejezek egy tételt.

– Majd befejezed, ha visszajöttünk.

– De…

Petra hozzávágta a dzsekijét, amivel elérte, hogy a lány befogja a száját és beletörődjön a sorsába.

– Még valaki?

Andi elvonult rajzolni, Lyla finoman szólva besokallt a Marvel filmektől, Lucia magára zárta az ajtót és senki sem akarta tudni, hogy mit csinál mögötte, Erik pedig még mindig duzzogott a vizes incidens miatt. Babu azonban úgy döntött, csatlakozik hozzájuk.

– Ha már elmentek, hozzatok valami kaját vacsorára – szólt utánuk Lyla, mielőtt elindultak.

– Tudom – kiabált vissza az ajtóból Giger.

– Nem fogunk – mondta vele egy időben Petra.

Lyla csak a szemét forgatta és elfoglalta a babzsákfotelt a laptopja társaságában.